Hogyan tanítsuk meg a kutyust, hogy hívásra hozzánk jöjjön?

Szia!

Szerintem minden gazda és kiképző rémálma az a helyzet, amit vázoltál. Sajnos a beagle-nél ez korántsem meglepő, lévén a fajta konokságra és önállóságra igencsak hajlamos.
Dícséretes, hogy mennyi mindennel próbálkoztál (mindegyik módszer kiváló a maga nemében), ám az általad leírtakból számomra az jön le, hogy a pozitív megerősítéses ingerek kevesek számára, annyival többet kínál neki a szabadság, önállóság érzése.
Lehet, hogy eretnekség, amit írok, de azt gondolom, hogy ez tipikusan az az eset, ahol elő kell venni a szigorúbb eszközöket és a másik oldalról megközelíteni a témát, azaz ha a jutalmazásos dolog nem működik, akkor meg kellene próbálni a következetes és határozott - adott esetben határozott büntetéssel járó számonkérésre gyúrni.
Úgy gondolom, hogy ehhez az egyik leghatékonyabb eszköz - egy jó kutyakiképzőiskola és tapaszalt kiképző felügyelete mellett alkalmazott - elektromos nyakörv. Ennek megítélés általában megosztja a gazdákat és kiképzőket. Tény, hogy nem szerencsés azonnal ezzel kezdeni (van, aki ennek ellenére sikerrel teszi) de a ti esetetekben érdemes volna próbát tenni vele, hiszen szinte minden mást kipróbáltál.
De hangsúlyozom, ehhez keress profi kutyaiskolát és kiképzőt, akivel előtte átbeszélitek, hogy mit kell tenni és mire ügyelni, stb... Amúgy is ő az, aki a készüléket kezelni fogja.

Ha egy kutya "egykeként nő föl, ráadásul úgy, hogy mindig középpontban érezhette magát érthető, hogy az elváláskori trauma meglehetősen drasztikusan jelentkezhet. Lehetőség szerint sosem szabad akkor visszamenni, a tombolás csúcsán, mert akkor megerősítve érzi viselkedésének helyességét
Nagyon nehéz a nagyon ragaszkodó kutyák ezirányú viselkedésének tompításában hatékony tanácsot adni. Előtte egy kiadós séta, vagy egy kimerítő játék segíthet kicsit, esetleg könyebb nyugtató (ha a kutya otthonhagyása elkerülhetetlen, viszont a tombolása nem tolerálható). Ha a kutya elég kajás, akkor érdemes lenne tápadagolós játékot (nagyobb állatfelszerelés boltokban többféle is kapható), vagy ízletes rágókát, csontot adni neki, mely leköti a figyelmét és energiájának egy részét.

"Tudja, hogy nem szabad, de csinálja..." Ez megint arra emlékeztet, hogy a következetességgel és a tiltások betartásával lehet egy kis gond. A kutya azt teszi, amit a gazdája megenged neki. Etekintetben a kutyák alig külüönböznek egy 3 éves gyerektől.
Ahogyan a behívásnál, ennél a dolognál is alapvető, hogy ha egy kutyának valami tilos, amivel ő is tisztában van, akkor ha ennek ellenére "bünbe esik", akkor a büntetés, szidás sem sosem maradhat el.
A szájba kapott dolgok elvétele kicsit összetettebb történet. A kutyák - ahogy a mondás is tartja - bizony irigyek. Ez persze nem tudatos, vagy érzelmi, hanem ösztönös alapon működik náluk. Ha erőnek erejével próbáljuk elvenni tőle, az csak erősíti benne a birtoklás vágyát és még kevésbé akarja odaadni. Célszerű volna a kutya által megszerzett dolog helyett valami mást, valami izgalmasabbat kínálni neki, így ellentételezés ajánlatával kicselezni őt.
Pl. ha kedvenc labdáját nem akarja odaadni, akkor fel kell kínálni neki egy finom virslikarikát. Kevés kutya van, ami nem csábul el... Eközben alkalmazzuk az "ereszd" vezényszót. A kutya remélhetőleg kiköpi a labdát és bekapja a virslit.

Szia!

Kezdjük a végén! Sosem késő iskolába járni a kutyával. A kutyát gyakorlatilag akár idős koráig lehet tanítani.
Ráadásul egy 1,5 éves bichon gyakorlatilag most lép, lépte át az ifjú felnőttkor küszöbét, ennek megfelelően próbálja önállósítani magát a kötöttségek és engedelmesség alól.

A behívásnál ez markánsan kijön és egyáltalán nem meglepő, hogy a lakásban, vagy a kertben "működő" kutya a szabadban mindent "elfelejt". Pedig erről szó sincs, csupán pontosan tudja (mert megtanulta), hogy ott már nincs semmiféle ráhatásod, ezért azt csinál amit akar. Nem beszélve arról, hogy a kinti ingerek és élmények mindig sokkal csalogatóbbak az engedelmességnél.
Mivel a leírásodból az lejön, hogy otthon hívásra odamegy hozzád - tehát a parancsot ismeri -, ezért annak következetes betartatására kell kihegyezni a tanítást.
Első lépésnek próbáld ki a videóban mutatott virslis módszert otthon, aztán kint (lehetőleg ott, ahol kevés kutya mozog). Mindig alaposan dícsérd meg, ha odajön és mindig engedd utána szabadjára. Lehetőleg ne ott és akkor kezd a kinti gyakorlást, ahol túl erős csalogató ingerek (pl. másik játékos kutya) érik az ebet.
Ha esetleg kint hívásra a füle botját sem mozgatja, és otthagy, akkor bizony utána kell menni - lehetőség szerint elkapni - és megbüntetni (szerintem bichonnál egy két korholó mondat is elég lehet). A lényeg, hogy hívásra engedelmeskednie kell, ez nem választható opció számára.

Sok gazda ott téved nagyot, hogy a bichonokat nem veszik kutyaszámba és sokkal megbocsátóbbak, elnézőbbek az elragadó vattacukor engedetlenségével szemben. (sajnos ezért van annyi kezelhetetlen pukkancs köztük) Ez hatalmas tévedés. Ők is kutyák és nekik is meg kell tanulni bizonyos szabályokat.