Szia!
Az általad megnevezett jelenséget - tudtommal - tudományosan "szeparációs stressznek" nevezik. A pontos válaszadáshoz jó volna tudni, hogy mennyi idős, milyen fajta, hogyan kezdted ehhez szoktatni (egyáltalán szoktattad-e), mennyi idő után kezd el vonyítani és mikor hagyja abba, be van-e valahová zárva, mikor elmentek otthonról, stb...?
Ezzel együtt alapvetően azt kellene kipróbálni, hogy elmenetel előtt nagyon-nagyon alaposan kimozgatod (pl. futtatás biciklivel, labdával, stb...). A lényeg, hogy teljesen kipukkadjon a kutya. Így jó eséllyel tompább lesz, mikor magára kell hagyni és kiadós alvással múlatja az időt.
Szánj rá időt és próbáld kondicionálni a helyzethez. Tégy úgy, mintha elmennél és várj csendben a lépcsőházban (a kutya semmiképp ne tudja, hogy ott vagy). Amint megszűnik a sírás, kezdetben azonnal menj vissza. Aztán legközelebb várj néhány percet és így tovább. Sose a panaszkodás tetőfokán menj vissza, mert ezzel azt a téves képzetet kelted benne, hogy a sírás-rívás eredményre vezet.
Nekem bevált, hogy különféle tárgyakból (pl. kisebb-nagyobb egymásba rakott kartondobozokból) olyan "feladványt" csináltam a kutyámnak, amit nyugodtan rongálhatott, téphetett. Azzal is ment az idő, az energia és nem a bútorokat nyűtte. A dobozok legmélyére valami finomságot rejtettem, hogy felkeltsem az érdeklődését. Ugyanilyen hatásos lehet, a nagyobb állateledel boltokban kapható, kajával tölthető labda, ami egyesével potyogtatja magából a tápszemeket. Hetente egyszer érdemes nyers marhacsontot adni neki e célból, a köztes időben különféle rágókákat.
A fentiekkel párhuzamosan kipróbálhatsz valamilyen enyhe, tabletta alakú és hosszú hatású nyugtató tablettát (pl. a Relaxan), vagy hasonló hatású homeopatikumot, bár ezeket legvégső esetre tartogatnám.

Összegezve: sok-sok lemozgatás, figyelemelterelés, unaloműzés (+ nyugtató)

Hirtelen ennyi, megpróbálom feltúrni a szakirodalmat és ha találok valami fontosat, még kiegészítem.

Sok sikert!

Kedves Gill3!

Mindenképpen szándékomban áll, akár itt, akár a hamarosan elindulós saját honlapomon, bár a kettő nem zárja ki egymást.

Üdv,
Norbert

Szia!

Nem egyszerű dolgokat kérdezel. Kezdjük a végén: én még nem hallottam olyan kutyáról, ami másik kutya ürülékét ette. Emberét, disznóét, lóét, stb igen, de kutyáét... Ez elég bizarr. Hirtelen csak arra tudnék gondolni, hogy valamit pótolni próbál, ami a sajátjából kimaradt, de ez már a saját science-fiction forgatókönyvem. Éppen ezért nagy okosságot, sem nagyon tudok azon kívül, hogy tiltjátok neki, bár ez nem fogja megakadályozni, ha éppen nem vagytok a közelben. Én átgondolnám még egyszer, hogy minden tekintetben (megfelelő ásványi anyag, nyomelem, vitamin) kiemelkedő minőségű táplálékot kap-e a kutya (ebben a korban kulcsfontosságú), aztán reménykednék, hogy leszokik róla... Jobbat sajnos nem tudok.
Nem könnyebb az egy helyre piszkítás kérdése sem. Ha a kutyák rá vannak szabadítva az egész kertre, akkor ennek a témának a megoldása sem egyszerű. Nehézség, hogy egy fél éves kutya még viszonylag fiatal, ezért emésztése gyorsabb, többet és többször ürít. Kontroll nélkül jön megy és ha valahol rájön, hát rájön... Azt pedig kertben elég nehéz kivitelezni, hogy állandóan a nyomában legyetek.
Gondolom ti is rendszeresen szedtek kutyagumit. Segíthet, ha egy-két "aknát" hagytok a célterületen, ahová a nagy is jár, miközben a többit maradéktalanul eltávolítjátok. Ez talán orientálja a kicsit is. Ha megfelelő helyen pottyant, kaphat dícséretet is, ha máshol meg lehet dorgálni.
Kis szerencsével ahogy felnő és emésztése lassul, megszokja a rendszeres helyet (ami remélhetőleg az öregével azonos) és nagyjából egy területre jár. Saját megfigyelésem, hogy a felnőtt kutyák - ha tehetik - kb. egy külön területet használnak latrinának, mert saját piszkukba ők sem szívesen lépnek bele.
Bevallom én nem ismerek olyat - magamat is beleértve - akinek direkt hatékony módszere lenne a te problémádra ilyen felállásban. Bízzunk a természetben és némi szerencsében!

Helló Mouse!

Pár dolgot kinőhetnek a kutyák maguktól is, de amit te leírtál, az nem az a kategória. Ez elég súlyos jelenség attól függetlenül, hogy alapvetően normális viselkedés azoknál a kutyáknál, akik egyedül, testvér nélkül nőttek föl, és/vagy nagyon hamar elkerültek az anyjuk mellől.
Létezik ugyanis egy ún. puha száj relfex, ami csak akkor alakul ki, ha sokat játszik testsvéreivel, illetve anyjával. Ennek lényege, hogy a kölyök megtanulja, hogy ha eldurvul játék közben (azaz erősen harap), akkor abbamarad a játék, rosszabb esetben még büntetést is kap érte az aztatól. Így megtanul "korlátoltan" harapni játék közben. Ez tehát tanulás, amit - ha nem volt "gyerekszobája" - neked kell megtanítanod neki.
Bármikor, ha odakapni készül, dörögj rá határozottan, hogy "NEM!" Ha ezzel sikerül megállítani a cselekvésben, akkor azonnal meg kell dícsérni. Ha mégis odakap , akkor haladéktalanul hagyd abba a játékot (ez nagyon fontos), azonnal kapd el és határozottan büntesd meg a kutyát. A büntetés a kutya ahibusától függően lehet egy határozott pofon, de némelyiknél az sem túlzás, ha két kézzel megragadja az ember a nyakbőrénél fogva és alaposan megrázza... Így, vagy úgy, de ebből világos lesz számára, hogy nem tűröd ezt a viselkedést. Ők a világos és érthető ok-okozati összefüggést értik meg legjobban és legkönnyebben. Ugyanez vonatkozik a lopásra is.
Hozzá tartozik, hogy ebben az esetben azt gyanítom, hogy a kutya szemében nem vagy tekintéllyel bíró falkavezér. Ez a gátlástalan harapdálásos viselkedés erre enged következtetni. A fentiekkel párhuzamosan tehát javaslom, próbáld meg acélozni tekintélyedet a kutya előtt (hazaérkezéskor nyíltan vedd semmibe, te egyél először, ő legutoljára, te menj ki előbb a kapun, ő mindig csak utánad, stb...)

Szia Makarenko!

Köszönöm, de profi semmiképpen sem vagyok. Kicsit nehéz helyzetbe is hoztál, mert ez a probléma állatorvosi eset és az meg végképp nem vagyok. Feltételezem, hogy az olyan evidens dolgokat, mint a prosztata megnagyobbodást, bűzmirigy-gyulladást, vagy a túlzott csontetetést azonnal kizártak, kiszűrtek a dokik.
Lehet, hogy valamiféle bélperisztaltikát érintő genetikai, vagy egyéb emésztési probléma, de ezt én abszolút laikusként mondom.

Azt gondolom, hogy ha a hagyományos állatorvoslás zsákutcába jutott, akkor célszerű lenne az alternatív gyógyászat felé fordulni megoldásért. Javaslom, keressék meg a MÁOK Alternatív Állatgyógyészati Tagozatot (elnök: Dr. Mátray Árpád) a problémával. Sok jó szakember tartozik közéjük, talán ők tudnak valami használható megoldással szolgálni.

(csak egy kis helyesbítés: a dobermann egyike a gazdájával szemben legkedvesebb kutyáknak, már ha megfelelő kezekben van. A vérszomjasságáról szóló legendák pedig a film- és médiaipar koholmányai)