A kutyád vélhetően azért morog, mert igen erős zsákmányszerző ösztönnel rendelkezik, amit fenyegetés esetén (mikor el akarod venni tőle) morgással, odakapással védelmez. Ez nem elfogadható viselkedés! A gazdának bármikor joga van bármit elvenni a kutyától.
Ehhez vegyél elő egy olyan tárgyat (ne feltétlenül a pórázt), amivel örömmel játszik a kutya (pl. labda, hurka, rongy, stb...) Huzakodj vele egy kicsit, dobd el neki, aztán hagyd, hogy hurcibálja. Ezután hívd magadhoz (nem túl szerencsés üldözni az apportját féltő kutyát) és "Ereszd" vezényszót használna, kínálj neki, valami tuti íncsiklandozó jutalomfalatot. Ha elvetted tőle, dícsérd meg és szinte azonnal dobd el neki, hagyj birtokolja újra. Ha kajára nem cseréli ,próbáld meg egy másik tárggyal. A lényeg, hogy mindig kapjon érte valamit és lehetőleg kapja vissza a tárgyat. Ezzel megszokja parancsra elengedni és azt is megtanulja, hogy nem kell annyira féltenie, úgyis visszakapja (amit feltételezem, a pórázzal nem tettetek meg, ezért is félti talán annyira).
Ha kellő gyakorlás után már tisztában van a fenti paranccsal és azzal, hogy utána úgyis visszakapja, de mégsem engedelmeskedik, be lehet vetni határozottabb eszközöket is, de ezzel jobb lenne várni. Először nézzük meg, mit lép a "csere-bere" megoldásra.

A gazdája egy "gazdálkodó" ember, aki ezer felé szalad és ezer féle dologgal foglalkozik. Az állataira nincs ideje, azt valamilyen embere intézi. Van egy tanyája, ahol van pár tucat juh, kecske, mangalica, meg ló. Mivel Dongó gazdái meg akartak szabadulni a kutyától, ezért elaltatták magukat azzal, hogy itt jó helye lesz... Hát nem lett.
A tanya tulaja házőrzésre vette oda, mert olyan fekete, de mikor elengedte, megtépte egy kecskéjét, azóta (tulkép első perctől kezdve) láncon van. Mivel a tanyán gyakorlatilag nincs semmi, ezért el lehet képzelni, hogy milyen klassz élete lehet szerencsétlennek egy puszta egyik sarkához láncolva.

Szóval Dongónak étele van, de élete nincs. Ha te, vagy bárki tudna változtatni ezen, akkor segítsetek!

Elvileg igen. A múlt héten messziről láttam láncon, a "puszta" sarkába kikötve, egy kb. akkora méretű, fekete kutyát. Szerintem ő volt az...

Szia!

A fekete kutya (Dongó) nem az enyém, csak "vendégszerepelt", ő egyébként keverék kutya. Ránézésre husky-labrador keverék, de persze az ilyen "ránézésre" dolgok nagyon csalókák néha. A husky azért gyanítható, mert égszínkék szeme, kifogyhatatlan mozgásigénye volt.
Sajnos, szomorú történet az övé: gazdái megváltak tőle, egy tanyára került, láncra. Próbáltam gazdát keresni neki, de sajnos nem sikerült. Elméletileg azóta is ott van. Ha esetleg tudsz, tudtok valakit, akit érdekelne, és szerető, türelmes gazdája lenne egy kedves, de végtelenül mozgékony kutyának, értesítsetek!

Egy ilyen fiatal kutyánál érthető ez a reakció, hiszen ő még baba korban van, a természetben a falkától való elszakadás (ahogy ő ezt megéli) a halált jelentette. Mindenesetre jó volna meggyőzni a szüleidet arról, hogy ilyen kicsinek kell ehhez szoktatni. Ha most nem kezditek el, és ahogy mondod már most is rendetlenséget csinál, akkor el lehet képzelni, hogy növendékként mit fog rendezni... Nem ijesztegetni akarlak, de akkorra már biztos nem lesz maradása.
Egyébként a 2-3 órás vonyítás nem akkora tragédia (persze nyilván a szomszédok ezt nem így fogják fel), pláne, ha hozzávesszük, hogy egy 3 hónapos kölyök még rengeteget alszik.
Tessék elkezdeni a fokozatos szoktatását. Eleinte 5-10 perc, aztán lehet nyújtani. A lényeg, hogy szokja az egyedüllétet és fokozatosan szoktasd hozzá mindehhez.
Az én öreg kutyám nagyon fiatalon megkapta a "kiképzést". Kb. egy hétig tudtam otthon maradni vele, a hét vége felé, pár napos szoktatás után kénytelen voltam otthon hagyni (dolgoztam). Mivel a munkahelyem közel volt, ezért minden ebédidőben hazalógtam kicsit játszottam vele, megdögönyöztem és mentem vissza.
A szomszédok elmondása szerint pár napig tartott a "dráma", utána megszokta, hogy ez a világ rendje.